Chapter 12

Sziasztok! Bocsánat a késésért! :$ Nem nagyon volt időm mostanában bloggolni. Egy kicsit depis hangulatomban is voltam, úgyhogy azon voltam hogy átírom az egész sztorit és mindenkit megölök XD na jó végül lemondtam erről a tervről :D Huh, a következő fejik amugy izgalmasa(bba)k lesznek ígérem :D Pussz

TIZENKETTEDIK FEJEZET

Séta

 Anya épp fent volt Skype-on, három napja először, úgyhogy vele beszélgettem. 

 - Holá, querida! - köszöntött vidáman spanyolul. - Jaj kicsim, szörnyen hiányoztok! - sóhajtotta.

- Nekem is te - mondtam őszintén. Már két hete nem öleltem meg, és tényleg hiányzott, hogy folyton az elkésés miatt panaszkodik, meg munkából hazajövet vegyen egy dupla sajtburgeres McMenüt, amit aztán otthon megettünk.

 - Na mesélj, mi történt? -faggatott.

 - Tegnap buliban voltam - csak ennyit mondtam, és rögtön elkezdett kérdezgetni. Csak az átlagos dolgokat mondtam: hogy sok új arcot ismertem meg, jól éreztem magam, satöbbi.

Ő arról ömlengett, hogy Spanyolország milyen fantasztikus, és hogy feltétlen meg kell látogatnunk őt a nyár folyamán Doreennal. Aztán sietősen elköszönt, mert forgatni mentek valami borgazdához.

 Amikor kilépett, kicsit elpityeredtem. Tényleg jó lett volna megölelni őt, meg élőben beszélgetni vele. Elindítottam a Daughters-t John Mayertől, és beléptem a Facebook-oldalamra.

 Négy ismerősnek jelölés. Erica Lametti, Sandra Miller és Anne Holly Bosworth - azok a lányok, akikkel tegnap együtt táncoltak Jóval. Valamint Fred Simmons.

 Felsóhajtottam, de el is nevettem magam. Vicces , hogy tegnap Freddy féltékenyen szaladt el előlem, ma meg bejelöl! Na mindegy, eléggé lelkifurdalásom volt miatta, nagyon megsértettem őt tegnap. Nem kellett volna közvetlen a vele való smárolás után ráugranom Aidenre. Vagy ő ugrott rám? Nem emlékeztem.

 Megnyomtam négyszer a "MEGERŐSÍT"gombot.

Bejelentkeztem az MSN-fiókomba, egy új felkérés egy bizonyos freddy_s@hotmail.com-ról. Hahh. Vajon ki lehet - forgattam a szemem, de elfogadtam. Csak azon csodálkoztam, hogy Freddy vajon miről akar velem beszélgetni? A tegnapról... jajj...

 Felmentem a Twitteremre is - két új követő. Ez is Freddy lesz? Nem - egy szingapúri meg egy connecticuti kislány volt, gyorsan visszakövettem őket, meg kiírtam, hogy fejfájás :S meg mostantól hohes C és fanta lesz a legdurvább pia :D - de erről meg George jutott jutott eszembe és a tegnapi beszélgetésünk, úgyhogy gyorsan kiléptem.

 Nem akartam a tegnap estén agyalni - valahogy nem éreztem kedvet ahhoz, hogy a saját ribiségemen törjem a fejem, szóval eldöntöttem, hogy elfoglalom magam.

 A gépezés kilőve, akkor próbálkozok a tévével. Megnéztem egy agybutító Playboy villa lányait - egyiküknek pornóvideója került fel a netre, ami kellően elvonta a figyelmem. De aztán Tini mamik következett - ezzel nem is lett volna semmi baj, ha a büszke apa neve nem Aiden lett volna!

 Na az elektronika nem szeret engem. Semmit se csinálhat nyugodtan az ember? 

Mivel már háromnegyed tizenkettő volt, lassan ebédidő következett. Habár mindenhez volt kedvem csak evéshez nem, úgy döntöttem azért leugrok a Gathers's-be, és veszek valami péksütit .Lorenzo Gathers itáliai volt és egy kis olasz pékséget vezetett a városban.

 Ha enni nem is eszek, legalább lesz itthon valami kaja apának meg Jacknek estére ha hazajönnek. Na meg a boltig elsétálásig is kicsit kiszellőzik a fejem.

 Beraktam egy ötöst a tárcámba és elővettem a telómat. Hat nem fogadott hívás: kettő Norától, két Connie-tól és egy Jótól, valamint három üzenet:

 Jo: Na mi van??? ma ütközünk & mindent elmesélsz!!! hívj vissze KRLK!! <33 jo

Nora: MI VOLT??? hívj már fel vagy vedd fell a rohadt telefont:@

Connie: Próbáltalak hívni de n vetted fel. du tali, hívj visz, pusz, connie

 Elmosolyodva elraktam a telefonomat. Majd délután találkozok velük, de most nem volt kedvem traccsoláshoz. Visszaírtam mindegyiküknek.

 ***

 Ahogy kiléptem a házból, szikrázó napsütés fogadott.

Úgy éreztem ,a hirtelen világosság fejbe ver, a szemem összeszűkült. Még szerencse, hogy nálam volt a Ray Ban napszemüvegem, amit még odahaza LA-ben lőttem a Macy's-ben.

 Pár lépés után már tényleg jobb lett - a tüdőm megtelt friss levegővel és virágillattal, az agyam pedig pedig csak a valamelyik házból kiáramló sülő csirke illatára koncentrált. Örömmel vettem tudomásul, hogy ennek az illatnak az érzékelésére a gyomrom már nem akarta kiengedni az összes tartalmát - de azért befogadni se lett volna képes.

 Elhaladtam Lucas Wirmayer autószerelő-műhelye előtt, a garázsban a kocsi alatt egy srác feküdt.

Minden olyan kis nyugalmas volt, mint az egész Greenbush.

 Amikor a fiú kigurult a kocsi alól, meglepetten, de vidáman rám köszönt:

 - Szia, Melissa! - vigyorogta Aiden.

Ígyérem most már nem kések ilyen sokat ... ha sokat komiztok ;P