Chapter 11

Halika! Itt a buli utolsó fejezete. Adok egy kis összefoglalót azoknak, akik lemaradtak :P

 Melissa a buliban megint találkozott Aidennel. Csak dumáltak. Aztán összehaverkodott egy aranyos sráccal, Freddy-vel, akivel csókolóztak, táncoltak. Később megint összefutott Aidennel (ekkor már kicsit piás állapotban volt) és elcsábult, vele is csókolóztak. Freddy pedig meglátta őket, és féltékenyen elszaladt. Melissa teljesen kiakadt, nagyon megsajánlta Freddyt. Utánarohant, de az exbarátja, George karjaiban kötött ki, aki khm... megvigasztalta :P

A BULI

VI. rész

...Amikor a hajamat a fülem mögé tolta, már tudtam, mi következik...

Gyengéden elmosolyodott, lehunyta a szemét - és ajkát az enyémhez nyomta.

  Elakartam tolni, rá akartam szólni, hogy hagyja abba, barátnője van, de egyszerűen képtelen voltam rá. Olyan jó volt megint érezni az illatát - pirítós és fűillatot - és tudni, hogy kellek neki. Lehunytam a szemem és  átadtam magam a csókjának, amit két éve nem adott nekem.

  Ütött mindent - Freddy kisfiús, félénk és Aiden vad, férfias csókját is. George egyszerre volt gyengéd és erős, egyszerre irányított és hagyta magát vezetni.

 Kellemes élmény volt, és legalább annyira nosztalgikus, mint mint mikor az előbb a régi szülinapi zsúrjainkról beszélgettünk.

  Nem vagyok rá büszke, de nem éreztem úgy, hogy megbántanám Nina érzéseit. Nem azért, mert alapjáraton nem csípem a csajt, hanem egyszerűen úgy éreztem, jár nekem ez a csók.

 George úgy ölelt, mintha sose akarna elengedni, én pedig beletúrtam a hajába - ez a gyengém a férfi nemnél.

 Nem tudom, meddig lehettünk így szorosan összeölelkezve, csókolózva - felőlem lehettek akár órák vagy másodpercek is. Úgy éreztem, megszűnt a külvilág, csak mi ketten léteztünk.
 És valami megmagyarázhatatlan nyugalom áradt szét bennem, olyan természetesnek vettem, hogy odaillek a karjaiba. Mihez hasonlíthatnám? A lebegéshez talán.

 Mikor végül szétváltunk, mindketten mosolyogtunk. Nem tudtunk mit mondani, de ez mégse kínos csönd volt. Inkább békés csönd.

 Vigyorogtunk, és szerintem nem csak én - ő is az elmúlt percek varázsa alatt állt.

Hirtelen egy nagyon oda nem illő hang szakította félbe a csendet (már ha csendnek lehet nevezni a szomszéd szobából üvöltő Flo-Rida számot, meg a kábé száz ember általános zaját).

 George zsebében megszólalt a mobilja. Bosszúsan vette ki a farmeréből, és amikor ránézett a kijelzőre, azt hittem, földhöz vágja a készüléket. Végül felvette és bosszúsan beleszólt: - Na?

 Egy ideig hallgatta, amit az illető mond, aztán ugyanolyan bosszúsan beleszólt:

 - Jól van, nyugodj már meg! Basszus! Mindjárt ott vagyok! Mondom nyugi!

Mikor lerakta, halkan káromkodott. A varázslat megszűnt.

 - Basszus. A rohadt életbe! A... Bocsáss meg, akkora egy bunkó vagyok! - szitkozódott mérgesen. Kérdő tekintettel néztem rá. - Nina volt, hogy a barátnője kiakadt, az apja rácsörgött. azonnal haza kell vinnem, blablabla... - forgatta a szemeit, és látszott rajta, hogy tényleg mérges.

 - Semmi gond, tényleg! - próbáltam nyugtatni keserűen. Én se örültem, hogy Nina félbeszakította az ultraromantikus pillanatunkat. - Hány óra van egyébként?

 - Kettő múlt öt perce.

 - Akkor én is megyek, megkeresem Noráékat, aztán megyünk.

George nagyon bűnbánóan nézett, ettől felnevettem.

 - Tényelg sajnálom. Remélem összefutunk még valamikor!

 - Én is - mondtam kedvesen.

Kiléptünk a konyhából, ő pedig a bejárat felé vette az irányt - én meg úgy döntöttem, a tánctérre megyek, valószínű, hogy a három barátnőm közül egy biztosan ott lesz.

 Usher szólt, max hangerővel, és a tömegben felismertem Jót. Fura, hogy nem egy pasival ölelkezve volt, hanem három csajjal táncoltak - de örültem, így nem kell félbeszakítanom semmilyen akciót. Odamentem hozzájuk.

 - Melly, hova tűntél? Nem is láttalak egész este! - ugrott a nyakamba Jo.

 - Majd később elmondom.

Jo értett a célzásból, bólintott. Beálltam táncolni én is.

 Dumáltam kicsit a három lánnyal is: Ericával, Sandyvel és Annivel. Kedvesek voltak.

Negyed három körül Nora is odakeveredett a tánctérre - egyedül. Aztán megkerestük Connie-t, elbúcsúztunk Millice-től és elindultunk haza.

 Nora az úton elújságolta, hogy Jake Hansworth-tel smárolt, és Jake elkérte a számát, aminek persze mindnyájan örültünk.

 A többiek engem kérdezgettek, hogy "mi volt, kivel volt" - de én csak annyit válaszoltam, hogy még át kell gondolnom a dolgokat, és inkább tiszta fejjel számolok be róluk.

mint mindig, most is kérek megjegyzéseket :3 <3