Chapter 6

Nem tudom elégszer megköszönni a kommenteket><  Tényleg nagyon sokat segítetek, és mindegyik kicsit formálja a történet alakulását!
A BULI pedig elkészült!!! :) de túlságosan is hosszú lett a fejezet,szóval úgy döntöttem, hogy részekre fogom tagolni :P szóval ez a BULI első része lesz!!

És néhány kép, csak hogy átérezzétek a "partihangulatot":
Millice-ék háza:

Néhány hangulatfelvétel:

Hatodik fejezet

A BULI

I. rész

Jo, Nora és Connie már vártak.

A csapos-fiúval ejtett szóváltásom miatt ugyanis a megbeszélt kilenc helyett negyed tízre értem oda - de elnézték nekem ezt a kis késést, főleg, miután meglátták a négy Budweisert meg a Jägert.

- Neked aztán futja! - ámuldozott Connie.

El akartam mondani, hogy ajándékba kaptam, de végül úgy döntöttem, megtartom magamnak ezt a kis történetet a pultos-sráccal. Miközben ezen gondolkoztam, rájöttem, hogy a srácnak még csak a nevét se tudom.

Jo egyébként fantasztikusan nézett ki – mint mindig – egy nagyon szexis, mély dekoltázsú, fényesszürke miniruhában volt, ami épphogy eltakarta a fenekét. Egy körülbelül tizenöt centis magassarkúban volt, ami természetesen színben passzolt a ruhájához. A haja laza konytba kötve.

Nora nem vitte annyira túlzásba: farmersort és egy kivágott szürke fölső szandállal, a haja szabadon omlott a vállára.

Connie pedig egy piros földig érő nyári tunikában volt, haját begöndörítette.

Már épp indulni készültünk, amikor Jo apja kijött az előtérbe elbúcsúzni.

- Mikor jössz haza? - kérdezte Jót.

- Mondtam már apa, kettő és három között, majd attól függ, milyen a hangulat – forgatta Jo a szemeit.

- Titeket meddig engedtek el? - kérdezett minket gyanakodva Mr. Allem.

- Engem amíg tart – mondta Connie.
Anya azt mondta, ameddig ti – vonta meg a vállát Nora.
- Apa meg, hogy ameddig jól érzem magam – válaszoltam.

Jo apja láthatólag csalódott volt, biztos valami „apa azt mondta, tizenegyre legkésőbb legyek otthon”-dumára várt.

- Na jól van, gyere amikor a többiek – törődött bele – Maradjatok együtt, ne álljatok szóba idegenekkel, ne igyatok, ne cigizzetek, ne... - sorolta a szokásos szülői dumákat.

- Na, ha befejezted, mi mennénk – Jo odaugrált az apjához, nyomott az arcára egy békítő puszit, aztán elindultunk.

Mr. Allem még visszaintegetett meg mondott a valamit az ajtóból, de nem nagyon figyeltünk rá. Amint hallótávolságon kívül értünk, Jo színpadiasan felsóhajtott: - Szülők!

Nevettünk.

- Milyen jó is lenne most kocsival menni partizni, nem gyalog – ábrándozott Nora. - Kár, hogy megbuktam a KRESZ-vizsgán.

Még hangosabb nevetés.

- Én hibátlanul vizsgáztam, anyámék mégse adják oda a kocsit – sóhajtott Connie.

- Na és Mel, még mindig parázol George miatt? - kérdezte Jo.

Ó, George! Teljesen kiment a fejemből a pultos-srác óta. De most hogy így mondja...

- Igyekszem nem rá gondolni – feleltem őszintén.

- Hát, ha engem kérdezel, ez jó – mondta Connie komolyan. - Ideje lezárnod magadban ezt a dolgot.

Millice-ék háza simán beillett volna az MTV Cribs-be. Hatalmas, már-már palotaszerű, modern, nagyon menő. Minden van benne ami kell: kültéri medence, jacuzzi, trambulin, kerti-grill, szökőkút! Kovácsoltvas kerítés vette körbe a hatalmas udvart, és a ház előtt jó néhány elegáns, fekete BMV meg egyéb luxusjárgány parkolt – nem értek az autókhoz, úgyhogy a márkákat nem jegyeztem meg.

Már az utcáról nagy hangzavar hallatszott: üvöltő zene (asszem Chris Brown, de nem vagyok biztos benne), röhögések, és az általános beszélgetés hangjai.

A hátsókertben a jacuzziban néhányan bikiniben, mások melltartóban vagy boxerben, megint mások ruhástul ültek és nagyokat röhögtek kóláspohárral a kezükben – amiben természetesen nem kóla volt.

Egy párocska smárolt a teraszon, két méterre tőlük pedig néhány már eléggé beállt srác azzal szórakozott, hogy sört locsoltak egymásra. Szóval megvolt az alap partihangulat.

Beléptünk a házba – mit ház, villa! Az ajtó is nagyon extravagáns volt, faragások díszítették.

Bent ha lehet, még nagyobb volt a tombolás.

Az egyik tágas, bőrfotelekkel meg LCD-tévével felszerelt szobából egy fullextrás hifiből Rihanna egyik pörgős slágere ordított, és legalább huszan ropták rá.

- Sziasztoooook – penderült mellénk hirtelen Millice.

Lépcsőzetes, festett fekete haja volt, sűrű szemöldöke és kelet-európai beütése (félig lengyel lévén). Már kicsit becsípett, úgyhogy nagyon aranyos és mézesmázos volt.

- Szia Milly – öleltee meg először Jo, majd sorjában mindannyian.

- Köszi a meghívást! - ordítottam a fülébe.
- Jaaaj, Mellie, olyan rég láttalak! Jaaj, semmiség, minél többen vagyunk, annál joooobb! Jaaa és remélem hoztatok inni! - hadarta. Amikor kivettem a táskámból az egyik sört, gyorsan kikapta a kezemből és felbontotta. - Arik vagytok! Na most megyek, majd még dumcsizunk! Csövíííí! - aztán egy magas srác után futott telitalpű cipőjében. - Eriiiiic, várj meeeeg!!

Épp hogy elment, néhány izmos lány jött oda hozzánk – Connie motoros haverjai. Ő amennyire begipszelt lába engedte, elbicegett velük valahova.

- Lerakom a piákat – szóltam oda Jónak meg Norának.

Bólintottak.

Elindultam a konyhába – a járást már ismertem a tavalyi buliról. Közben csak egy pasi szólított le – visszautasítottam.

A konyha, akárcsak a ház többi része, iszonyú menő volt. Minden csupa krómozott acél, modern és egyedi. Csak három ember volt ott, iszogattak, beszélgettek az asztal körül. Az asztalon jó néhány kóláspohár volt, én kivettem egy tisztát és töltöttem magamnak a bóléból. A piákat kipakoltam az asztalra.

- Jaj, szia Melissa! - köszöntött egy lány aki pont ekkor lépett be. Xuan Lin volt az, egy alacsony, kínai csajszi, akivel a tavalyi buliban ismerkedtem össze. Akkor pont szerelmi bánata volt, és én vigasztaltam.
- Jajj, Xu, helló! Miujság? - kérdeztem.

Öntöttem magamnak még egy kis bólét – habár megfogadtam, hogy ma nem iszok sokat. Ha becsípek, sajnos túlságosan rányomulok az ellenkező nem tagjaira - esztelenül flörtölök, smárolok.

- Képzeld! Megint összejöttünk Jordyval! És ez most örökre szól! - ujságolta Xu boldogan.
- Remélem igazad van, és nem kell majd megint vigasztaljalak, mint tavaly Kenji miatt! - mondtam két korty között.
- Jajj, neem, mondom ez örökre szól! Két hete a szakításunk után felhívott, hogy nagyon hiányzok neki, nagyon sajnálja, hogy megcsalt, és hogy fogadjam vissza!
- Komolyan? Ez tök jó! - ujjongtam vele, bár tudtam, hogy két hét múlva megint szakítanak.
- Ugye? Fúú, annyira boldog vagyok! Végre minden klappol!

Ekkor egy magas, sötétbőrű srác jött be, Xu pedig egyből a nyakába ugrott. Á, szóval ő Jordy.

- Jaj, Mellie! Ő az én Jordy-m!! - mondta büszkén Xuan Lin.

Mielőtt azonban bemutatkoztam volna, már egymás szájában voltak.

Gondoltam, én csak gyertyatartó lennék ott, úgyhogy a poharammal együtt kimentem a konyhából, elindultam megkeresni Jóékat.

Mivel a földszinten egyik szobában se találtam őket, úgy döntöttem, megkeresem őket a hátsókertben, ha pedig ott sincsenek, szerválok még egy kis piát, és keresek valakit, akivel dumálhatnék, vagy beállok táncolni én is.

Jay Z-től ment az On to the next one, és elég sokan ordították együtt a szöveget a rapperrel.

Kimentem a hátsókertbe, ott is ezerrel pörgött a buli.

A kerti-grillnél hotdogot és hamburgert sütött néhány csávesz, és mellettük tapadós ruhában néhány pom-pomlány vihogott.

Meg is találtam amit kerestem: a grillező mellett volt felállítva egy kis műanyag asztalka, rajta sorakozott jó pár sörös, boros, vodkás, tonikos, whiskey-s és egyéb piás üveg, meg az elmaradhatatlan kólás-poharak. Odamentem, leemeltem Absolutot és teletöltöttem a poharamat.

Láttam, hogy a mellettem álló négy hússütő srác közül az egyik nagyon bámul. Ránéztem – és nagy meglepetésemre a pultos fiú volt az! Őszintén meglepett arcot vágtam, erre elvigyorodott.

- Ehhe, kit látnak szemeim! - jött oda hozzám. A gatyája ugyanaz volt, mint a kocsmában, de most egy fekete izompóló volt rajta – és a szeme is jobban csillogott. - Na, ha így alakult, már bemutatkozok: Aiden White! - közelebb jött hozzám, és egyik karjával átölelte a derekam.

Ez elég kellemetlenül érintet, úgyhogy eltoltam a karját és a kezemet nyújtottam.

- Melissa Brass.

- Hát, ha tudtam volna, hogy a bulira kell a pia, biztos nem adtam volna ingyen – röhögte.

Közben öntött magának egy narancs-tequila keveréket.

- Azt hittem szerelmi bánat ellen kell, vagy ilyesmi – mondta kicsit vidámabban a normálisnál.

-Nem vagyok szerelmes – szűrtem a fogam között, és megint el kellett tolnom a kezét.
- Jól van már, no para!

Kezdett megint az idegeimre menni ez a bizonyos Aiden White. Én is kezdtem érezni már picit a három poharat, ami bennem volt: forróság áradt szét bennem. Tudtam, hogy innentől fogva STOP - még két pohár és légiesen járok, onnan meg már egyenes út vezet a nyomulásig és a smárolásig.

Egy utolsó töltés a puncsból és vége – ígértem magamnak.

- Megkóstolod a hambit? - kérdezte Aiden -Vagy inkább hotdogra fáj a fogad? - hajolt közelebb.
- Á, nem vagyok éhes, meg amúgy is mennem kell – mondtam gyorsan, mielőtt rosszra fordultak volna a dolgok.

Mert olyan jó illata volt! Dezodor és fiúszag egy kis sörrel...

Illetve nem, a hambinak volt jó illata – és mivel kihagytam a vacsit, elég éhes is voltam.

- Hát te tudod, milyen hotdog-partiból maradsz ki! - vigyorgott.

Visszament a haverjaihoz, és mikor visszapillantottam rájuk, láttam, hogy kéjesen szopogatják a virsliket. A pompomlányok persze kacarásztak rajtuk. Akaratlanul én is elröhögtem magam.

Úgy döntöttem, bemegyek a házba – elfogyott a vodkám is. Jól van, már csak egy pohár boroskóla, az nem üt ki annyira – ígértem magamnak megint.

Azzal nem törődtem ,hogy a járásom egy kicsit nehézkesebb lett, és a szám is akaratlanul béna mosolyba torzult. Jól éreztem magam, akkora baj ez?

Beyoncé Crazy in Love-ja ment éppen teljes hangerővel, és én vidáman énekelgetni kezdtem, táncolgattam magamban.

Annyira belemerültem a dalolászásba, csak akkor eszméltem fel, amikor teljes erőből neki mentem egy, a házból kijövő srácnak.

kérlek szépen: megjegyzések!! T_T
ha kíváncsiak vagytok a buli II. részére, akkor kommenteket várok :D