Chapter 7

ÉÉÉÉS meg is érkezett a BULI második része:) *tarararaaaa*
Mégegyszer köszönöm szépen a fantasztikus megjegyzéseket *.* Tényleg sok ötletet adtok nekem velük!
Az új  részben megjelenik a titokzatos Freddy XD
remélem tetszeni fog! és kérlek szépen MÉGJEGYZÉSEK!! :D ♥

A BULI

II. rész

Szegény srác, szerencséje, hogy üres volt a poharam, különben biztos ráömlött volna.

Az ő kezében is pohár volt, a tartalma ki is löttyent kicsit az ütközés hatására.

- Áucs – fogtam meg a fejem. Lefejeltem az állát.
- Ez felébresztett – mondta mosolyogva.

Most néztem csak meg igazán.

Egy fejjel volt magasabb nálam. Nem olyan izmos, mint mondjuk Aiden – átlagos testalkatú. A feje ovális formájú, a szemei feketék, haja pedig arra született, hogy beletúrjanak – bozontos, fekete.

- Hű, nagyon bocsi, nem vettelek észre – szégyenkeztem.

- Hehe, semmi gond! Én se vettelek észre, pedig milyen csinos vagy! - mért végig nevetve.

Elpirultam. Jaj ne, ha itt bókol nekem, hála annak a hat pohár italnak, fennáll a veszélye, hogy flörtölni kezdek vele...

- Ó, köszi! - mosolyogtam zavartan – Te is..helyes vagy.

Na tessék, már kezdem is!

- Odébb mennétek? - hallottam egy nyafogó hangot a hátam mögül.

Nina. Maga után George-ot húzva.

- Mondom húzzatok az ajtóból! - ismétli Nina hangosabban.

George sajnálkozva rám mosolyog, meg köszön. Amikor odébb húzódunk a bejárattól, Nina odavonja George-ot a grillezőhöz, és a nyakába borul.

Ezt ne – gondolom.

- Nem baj, ha bemegyünk? - kérlelem.

- Jaj, dehogyis, persze! Amúgy még be se mutatkoztam, Freddy vagyok!
- Aranyos neved van! - mosolygok rá. - Én Melissa vagyok.

A konyha felé mentünk, ahol csak két srác állt, de ők is csak addig, míg felmarkolnak egy-egy doboz sört. Leülünk az asztal mellé, és töltöttem magamnak bort meg egy kevés kólát.

- Nem tűnsz ismerősnek; Millice rokona vagy? - kérdezte Freddy.
- Nem, az apámnál töltöm a nyarat – magyaráztam.
- Ki az apád?
- Steve Brass, akié a vadaspark.
- Tényleg Steve lánya vagy? Hogyhogy eddig nem találkoztunk? A húgom kábé minden héten elrángat a vadasparkba! - szeme huncutul mosolyog, miközben kortyol az italából.
- Haha, tényleg fura, mert hét éve minden szünetet itt töltök – nevettem, és én is kortyoltam.
- És amúgy hol laksz? - érdeklődött.
- Los Angelesben.
- Kaliforniában?
- Aha.
- Hűha, mázlista vagy! - fakad ki elismerően. - Akkor biztos kínszenvedés egy ilyen kisvárosban senyvedni.
- Nem, igazából nagyon is élvezem – vallottam be két korty között.
- Wow, ezt se sok menő kaliforniai mondja! - nevetett.
- Hát akkor én nem vagyok menő – vigyorgok.

Ekkor néhány vihorászó kislány jött be – az egyikük Stephy, Millice tizenhárom éves húga, és a többiek is kábé vele egyidősek. Látszik rajtuk, hogy nagyon el vannak szállva, hogy egy ilyen menő buliban lehetnek. Arról beszélgettek, hogy „mennyira kivannak”, és „mennyit piáltak”, meg hogy „apa mit szólna, ha megtudná, hogy cigiztek”. Vihorásztak meg tették a menőt.

Elég szánalmas volt, vigyorgotam is rajtuk, meg láttam, hogy Freddy is somolyog. Mikor kimentek, kitört belőlünk a röhögés.

- Hú de menők – figurázta őket Freddy, amitől még jobban nevettem.
- Annyira viccesek ezek a vagány kislányok...

- Pár év múlva ők is csak röhögni fognak magukon – biztosított Freddy.

A nappaliból ekkor zendült föl egy David Guetta egyik pörgős száma.

- Áááh, imádom ezt a számot – ömlengtem.

- Akarsz táncolni? - kérdezte Freddy csillogó szemmel.
- Húú, persze! - örültem meg.

Felhajtottam a maradék italomat, eldobtam a poharat, aztán átmentünk a nappaliba táncolni.

A népszerű sláger sokakat bevonzott a tánctérre – láttam Norát és egy srácot, valamint Xuan Lint meg Jordyt őrülten rázni. Szerencsére George meg Nina nem voltak ott.

Mint kiderült, Freddy nem épp a legjobb táncos – hogy finoman fogalmazzak. Bár szívét-lelkét beleadta, és akoordinálatlan mozgása megnevettetett. Persze akkor már éreztem az alkohol hatását, és mindenen röhögtem.

A leállíthatatlan vigyorgásomat ő is észrevette, és aggódva kérdezte:

- Minden rendben?
- Persze, csak jól érzem magam! - kiabáltam a fülébe.

Olyan közel volt hozzám, és olyan aranyos volt, és úgy bele akartam túrni a bozontos hajába! Nem bírtam ki, hogy ne öleljem át és ne borzoljam össze még jobban a séróját. Erre felnevetett.

Belefúrtam az orrom a vállába – isteni illata volt. Öblítő, light-kóla és süti-illata volt.

És valami elfogott, aminek nem tudtam ellenállni – egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne érezzem még közelebbről. Kár volt annyit inni – gondoltam, de már nem bírtam megállni...

Belenéztem a szemébe, és megcsókoltam.

Pár másodpercig meglepetéstől mozdulatlan volt, de aztán gyengéden, óvatosan ő is visszacsókolt. Én próbáltam erősebben, de ő ugyanolyan gyöngéd és kisfiúsan csókolt továbbra is. Kellemes érzés volt, az első csókomra emlékeztetett tizenhárom éves koromban – amikor én is, és a fiú is kicsit ügyetlenek voltunk, de azért jól éreztük magunkat közben.

Amikor véget ért a szám, ő is elengedett és vidáman mosolygott rám.

- Bocsesz, nem vagyok valami nagy táncos.
- Hát nem – röhögtem.
- Héé, azt kellett volna mondanod: Nem, Freddy, nagyon is jól nyomod! - ugratott.

Felkacagtam.

Ekkor szólalt meg KiD CUDi-tól az Erase Me.

- Az egyik kedvenc számom! - tájékoztatott nevetve.
- Akkor maradjunk még, hadd röhögjek fantasztikus tánstudásodon – vigyorogtam.

Megint négy percnyi őrület következett, Freddy végigugrálta a számot – a keze meg a lába külön utakon járt, mintha dróton rángatnák – közben meg szörnyen hamisan végigüvöltötte a szöveget. Annyira röhögtem, hogy kicsordult a könnyem. Ő meg azon nevetett, ahogy én röhögök.

Meg is jegyezte: - Nem tudom, a boros-kóla teszi-e, de a nevetésed, hogy is mondjam... idióta! - vigyorogta.

- Hát én ilyen tánctudással inkább nem fikáznék senkit – cukkoltam nevetve.

Most ő hajolt felém, és ő csókolt meg. Ugyanolyan félénk kisfiús volt, de élveztem, hogy úgy bánik velem, mint egy porcelánbabával.

Csak azt sajnáltam, hogy a dalok végén mindig elengedett.

Egyikünknek se volt kedve még elhagyni a táncteret. Egy drum 'n” bass-dal hangzott fel, mire Freddy felüvöltött:

- RANDOMDANCE!!

Valami robottánc-féledéget kezdett el nyomni, ami különös módon elég jól ment neki. A szobában még sok fiú és néhány lány is ilyen stílusban ropta, én azonban nem tudtam. Próbáltam utánozni Freddyt, de elég bénára sikeredett. A szám végén Freddy kedvesen ki is röhögött.

- Na most ki a jó táncos? - büszkélkedett.

Nem tudom, mennyi időt töltöttünk el a „táncparketten” csókolózással, nevetéssel, meg táncolással. Egy órát biztosan. Jól éreztük magunkat, és mindenféle indokokkal ott ragadtunk „csak még egy dalig”.

Mondanom se kell, már rendesen fájt a hasam a sok röhögéstől: majdnem meghaltam, amikor Freddy elváltoztatott fejhangon elkezdte kántálni a Spice Girls – Wannabe szövegét.

Éjfél körül nagyon megszomjaztam – és nem alkoholra – teljesen kiszáradt a szám. Meg egy kicsit fájt is a lábam, jó lett volna leülni valahova.

- Elmegyek inni és leülök kicsit – mondtam neki.
- Oké, megyek veled.

Kimentünk a konyhába, ahol egy baráti társaság elfoglalta az összes széket, nagyokat röhögtek valamin. Vettem egy új papírpoharat és töltöttem bele Cherry Coke-ot.

Jó érzés volt ledönteni a hideg üdítőt – öntöttem magamnak még egyet. Ő is öntött magának, csak boros-kólát csinált belőle.

- Kimegyünk kicsit az udvarra? - javasoltam.
- Aha, de nem akartál leülni?
- De, de biztos kinn is van valami szék! Csak itt már olyan fülledt a levegő - magyaráztam.

Bólintott, és kimentünk.

A hátsó teraszon műanyag székek voltak felállítva, helyet foglaltunk rajtuk.

- Fúú, egészen kifáradtam – mondtam mosolyogva Freddynek.
- Húha, most hogy mondod! - nevetett. - És meg is éheztem.

Láttam, hogy a kerti-grillel szemez. Aiden meg a haverjai még mindig ott voltak.

- Nincs kedved enni velem egy hambit? - kérdezte Freddy.

Nem sok kedvem volt hallgatni Aiden élcelődését, de nem akartam megábntani Freddyt. Meg hát én is eléggé éhes voltam.

- Oké, menjünk – vontam meg a vállam.

folytatása természetesen következik ;]

de legalább 3 komment szükséges hozzá! 

                                                                                             Zoey♥