Chapter 2

Sziasztok, elkészült a második fejezet :)
Remélem tetszeni fog!

Második fejezet
PARÁZÁS

Noráék a Mayflower Lanen laktak, ami Greenbush kertvárosában található – már ha lehet kertvárosa egy kertvárosnak.

A házuk előtt egy nagy diófa, az ablakkeretek kékre mázolva: annyira idilli, maga a megtestesült kisváros.

Becsöngettem.

Egy szeplős, görkori-reklámba illő kisfiú nyitott ajtót: Ricky, Nora öccse. Imádtam a kissrácot, ha lehetne egy öcsém, biztosan ilyen nagymenő kilencéves kiskrapekot akarnék, mint Ricky.

- Csá, szexibébi! - köszöntött lazán, mire lenevettem magam.

- Helló, fiatalúr! Bejöhetek?

Ricky kinyitotta az ajtót, de rám szegezte a vízipisztolyát: - Rajtad tartom a szemem, csinibaba!

Ekkor már alig bírtam visszafogni a nevetésem.

Mikor beléptem, az otthon illata csapott meg – nem a saját, Los Angeles-i otthonomé, mert a benzingőz meg tapétaragasztó-szagú volt, és nem is apáék háza, amely fenyőillatú – hanem annak az otthonnak az illata, amelyet karácsonyi üdvözlőlapokon lehet látni. Magamba szívtam a csokis palacsinta, a frissen mosott ruha, olcsó parfüm és papír illatát – aztán odajött Nora anyja, hogy üdvözöljön.

- Szervusz, Melissa! Most lett kész egy adag palacsinta, csüccsenj le és vegyél belőle, mindjárt szólok Norának, hogy öltözzön fel! - Martha bekísért a konyhába, és kedélyesen csacsogta a legújabb pletykákat.

Martha Dicer nagydarab, jóságos asszony, béna bubifrizurával és túl sok pirosítóval – de én imádtam. Mindenre tudta a választ, és kívülről fújta Greenbush összes lakójának az életét.

Amíg egy vastag, juharszirupban tocsogó palacsintát falatoztam (Martha palacsintája egyszerűen isteni finom) Nora jött be a konyhába.

Nora az ellentéte édesanyjának: mindig tökéletes a sminkje, tökéletes a szőkített, loknis hajzuhataga, tökéletesek a lábai – talán csak az a pici felesleg a hasán, ami ellen keményen küzdött, emlékeztetett az anyjára. Bár ez sem akadályozta meg, hogy Greenbush egyik legnagyobb pasifalója legyen - úgy váltogatta a barátait, mint más a bugyijait. No meg pletykatéren is képben volt.

- Hali, Mel – köszönt vidáman, leült mellém a nagy asztalhoz és ízesítetlen teát vett a kezébe. - Mizujs?

- Eh – nyeltem le a falatot – a mosómedvék megint felborították a kukánkat – forgattam a szemem – Ezenkívül semmi. Ó, még mindig szerelmes vagyok az öcsédbe – tettem hozzá mosolyogva.

Nora kacsintott: - Viheted a kis tököst!

Pár percig semleges témákról folyt a szó; Ricky néha berohant és filmidézetekkel bombázott, amelyeken akaratlanul is nevettem; Martha pedig beszámolt Kendra és Morgan Wallas (fogalmam sincs, kik lehetnek) csúfos válásáról.

- Na szóval, Millice-nél buli lesz ma este, úgyhogy kéredzkedj el apádéktól – jegyezte meg Nora.

- Akkor teljesül Jo vágy – ugrattam – Okés, úgyis elengednek.

Millice Pasovsky családja volt a greenbushi családok leggazdagabbja. Pár éve New Yorkból költöztek ide, és egy hatalmas, háromemeletes villát építettek a külvárosba., ahol Millice körülbelül kéthetente valamilyen indokból házibulit tartott. Tavaly az egyikre én is hivatalos voltam – és bár alapállapotban Millice eléggé nagyképű és fennhéjázó, becsiccsentve tök normális és nagyon kedves lány.

Összeszedtük a cuccainkat (pénzt, telót és kulcsot) majd felhívtuk Jót meg Conniet, hogy találkozzunk a parkban. Miközben ráérősen sétáltunk (én saruban, Nora magassarkú szandálban), Nora sztorizgatott én pedig a megfelelő időben igent meg nemet nyögtem – de az agyam igazából már az estén kattogott.

Vajon ott lesz George? Nem, hülye kérdés hát persze hogy ott lesz. Millice szó szerint az összes tizennégy és huszonkilenc év közötti greenbushi lakost meghívta a bulijaira – George pedig a maga tizenhét évével igencsak beletartozott ebbe. De miért is érdekel ez engem? Már több mint két éve lezártam magamban ezt az ügyet – és azóta nekem is, Georgenak is több kapcsolata volt. Azonban mégis, minden évben a szakítás óta ezen parázok, hogy mi lesz ha meglátom Georgeot egy másik lánnyal – a végén persze semmi, mert néhány szót szólunk egymáshoz, ők pedig el is tűnnek.

- Jár most George valakivel? - bukott ki belőlem.
- Jesszuskám, megint kezded a George-parát! - röhögött fel Nora.

Igazából hülye kérdés. Hát persze, hogy van barátnője – neki mindig van! Ugyan melyik greenbushi leányzónak ne kellene az a gödröcskés arc, és ugyan ki ne akarna beletúrni a szőke hajába... URAMATYÁM! Miket beszélek?! Már nem szeretem, szakítottunk! Hahó, ébresztő Mel!

- Igen, van csaja, az a kétfilléres Nina Goulding! - mondja megvetően Nora. - De most mondd meg, kinek nem volt még a barátnője Nina? - emeli égre a tekintetét.

És megint igaza van. Nina – hogyan is magyarázhatnám el Nina Gouldingot? Ő pont az a fajta lány, amelyikből tizenkettő egy tucat – csinos, de semmi különös, minden sarkon találsz egy ilyen formás, butuska, kívül-belül szőke csajt. Nina olyan Greenbushban, mint Paris Hilton a sztárvilágban: azzal került be a helyi menők közé, hogy már szinte minden srác járt vele, vagby legalábbis kavartak. A fiúknak Nina nem jelent semmi komolyat – nem szeretik, egyszerűen csak egy jó bőr, aki engedi magát megszerezni.

- Nyugi Mel, nemsoká dobni fogja, mihelyt kitapasztalta és kipróbált vele minden poz...
- FÚJ, FOGD BE NORA! - szakítom félbe röhögve. - Micsoda perverz vagy!

- Nem vagyok perverz, csak az igazat mondom! Ugyan mi másra lehetne jó Nina, mint a...
- Elég! - fojtom bele a szót másodszor, vigyorogva. - Ejtsük ezt a témát!

Ezután vidáman csevegünk, elmeséli, kivel tervezi, hogy kikezd a bulin – Jake Hansworth már régóta tetszik neki, csak sajnos fősulira jár, de szerencsére hétvégenként hazajön, úgyhogy biztos ott lesz ma este is, blablabla.

Elsétálunk egy apró mozi, két pizzéria (az egyiket Connie szülei üzemeltetik) és négy élelmiszerbolt előtt, míg megérkezünk a parkba.

Hát, összehasonlíthatatlan a Central Parkkal – sőt a ligetecske kifejezés jobban illene rá – de megteszi. A padok rendezetten a néhány ösvényke mellett, a fiatal fácskák még alig takarják az árnyékot. Egy távolabb eső területen az egyik padon ott ül Jo és Connie.

Jo magas, sovány, szálas barna hajú lány erős állkapccsal és csontos orral, a fülében egy almanagyságú karika-fülbevaló, ő pedig a legújabb D&G nyári-ruhában villog – hogy honnan szerezte azt a márkás darabot?

Connie kicsit duci, egyenes, állig érő szőke hajú, szemüveges – lábán gipsz. Még májusban motorozás közben hatalmasat zúgott, és eltört a lába. Ha minden jól megy, négy hét múlva leveszik a gipszet.

- Halljátok, Melre megint rájött a George-pánik – újságolja vidáman Nora.
- Nem mintha meglepne – cukkol Connie.

- Haha, akármikor ha megyünk valahova: „George ott lesz? Kivel lesz? Mi lesz velem?” - parodizál Jo.

Érzem, hogy elpirulok.

- Tehetek én róla, hogy ti magasról tesztek rá, mi van az expasitokkal, és szégyentelenül flörtöltök a szeme előtt másokkal, Nora – hülyéskedek. Mindenki röhög.

Egy darabig húzzuk egymást, aztán rátérünk a lényeges kérdésekre: mit vegyünk fel aznap este? Hol találkozzunk? Kell-e vinni valamit a buliba? (Jo felvilágosít, hogy mindenki fejenként legalább egy alkoholos italt - hogy biztos legyen a „jókedv”)

- Nekünk otthon csak kóla van, nem hinném, hogy attól fokozódna a hangulat – nyögi be Connie.- A pénzemet meg nem francos piára fogom költeni – ha már meghívnak, biztosítsák nekem a „jókedvet” - vigyorgunk.
- Mekkora sóher vagy, nem futja egy nyomorult ötvencentes sörre? - húzza Jo.

Végül is megállapodunk: kilenckor találkozunk Jóéknál – mert neki a legtoleránsabbak a szülei, ami jól jön, ha például ki akarunk pakolni pár sört a frigójukból.

Magamban már el is döntöm, mit veszek fel: az új, fekete spagettipántos fölsőmet, amit elutazásom előtt anyutól kaptam. Már az esti sminkünket kezdjük tervezgetni, amikor valami (pontosabban valaki) elvonja a figyelmemet.

A szívem erősebben kezd dobogni.

- Francba – motyogom.

Nina Goulding andalog felénk, karján pedig – George Bates!

folytatása következik...

addig is kérlek írd le a véleményed:)
köszi♥