Chapter 3

Elkészült a harmadik fejezet is!
Remélem tetszeni fog!^^

Harmadik fejezet

TALÁLKOZÁS

George nagyon jól nézett ki, mint mindig – a kicsit hosszú, szőke haja fésületlenül a szemébe lógó látszatot keltette – bár igazából legalább fél óra munka és egy tubus zselé kellett hozzá, hogy ezt a „most keltem az ágyból és ultralaza vagyok”-imázst tolja.

Kockás ing volt rajta, és egy elnyűtt, piros Chucks.

Ahogy közeledtek, láttam, hogy észrevett minket – hunyorgott, hogy jobban lásson. Nina meg változatlanul csacsogott neki valamiről.

- Most mit csináljak? - suttogtam a lányoknak, bár még hallótávolságon kívül voltak. Jo persze egyből felkapta a vizet.

- Ugyan mit?! Köszönsz neki, és ha kérdez, válaszolsz! Könyörgöm, Mel, ne csináld ezt! Te tényleg minden volt pasidat így kezeled? - nézett rám szánakozva.

- Igen – motyogtam.

Pont ekkor értek oda a padunkhoz.

George végigmért minket, - rajtam különösen sokat elidőzött – aztán ránk villantotta fogpaszta-mosolyát, és az arcán megjelentek azok az imádnivaló gödröcskék, amiket úgy szerettem, és annyiszor csókolgattam őket.... TE JÓ ÉG! Fogd be, Mel!

- Halihó lányok! Szia Mel – köszönt vidáman George.

- Sz-sziasztok – hebegtem, és éreztem, elpirulok. George láthatóan érezte a zavaromat, vadul vigyorgott – Nina pedig féltékenyen erősebben szorította a karját, és közelebb húzódott hozzá.

- Ismeritek egymást? - kérdezte gyanakodva.

- Ja, asszem két éve valami béna hálaadási partin összejöttünk - felelte George olyan hangsúllyal, mintha körülbelül azt mondta volna: az ég kék.

- Iiiigen, haha – próbáltam rejteni a zavaromat.

Connie grimaszolt: láttam, alig bírja ki, hogy ne nevessen a béna reakciómon.

George pedig láthatólag észrevette, milyen kínosan érint ennek az emléknek a felhánytorgatása, ezért gyorsan elterelte a szót:

- Jöttök ma Millice-ékhez?

- Aha, nanáhogy! - felelte Nora lelkesen.

- Mit szóltok ehhez a „vidd magad a piád”-dologhoz? - tette fel Connie komoly arccal. Na erre mindnyájan elröhögtük magunkat, csak Nina vigyorgott kényszeredetten.

Körülbelül öt percig taglaltuk a dolgot, meg még pár dolgot mondott George a buliról. Ez végre nem érintett kínosan, úgyhogy én is bele tudtam szólni arcpirulás meg egyéb kellemetlenségek nélkül.

Nina közben „alig észrevehetően” jó néhányszor bokán rúgta George-ot, távozásra késztetve, úgyhogy nemsokára megszólalt:

- Na jól van, nekünk mennünk kell, Nina nagymamája ebédre hívott. Sziasztok csajok, majd még találkozunk!

- Okés, később látunk még! - köszönt el Jo, majd utána mi is.

Mikor hallótávolságon kívül értek, a lányokhoz fordultam:

- Egy tízes skálán mennyire viselkedtem nyomorultul?

- Tízes skálán? Ehhez nem elég a tízes skála! - cukkolt Connie.

Ezen felbuzdulva mindhárman elkezdtek húzni, hogy „biztos még mindig szerelmes vagy George-ba, féltékeny vagy rá, stb...”

Pedig őszintén megmondom, tényleg nem vagyok belé se szerelmes, se féltékeny. Én otthon, LA-ben is minden exbarátommal így viselkedek.

Sajnos.

a negyedik fejezet nemsokára, de addig és kérek szépen mindenkit hogy kommentáljatok [: